Festő, grafikus, szobrász. (Erdőbénye, 1931. február 8. – 2021. december 30)| 1956-ban a
Budapesti Műszaki Egyetem Hajómérnöki Karán diplomázott. 1959-ben Kirakatrendező és
Dekoratőrképző Szakiskola; 1965-1967 között Párizs, École des Beaux Arts. Szellemi
mestereinek Marczell Györgyöt és Hamvas Bélát tartja. A Magyar Festők Társasága és a
Szinyei Merse Pál Társaság tagja. 1991: Életmű-díj; 1992: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1996:
Munkácsy-díj. Az 50’-es, 60’-as évek fordulóján a hivatalos művészetpolitikai kényszerek
ellenére új életre kelt avantgárd mozgalmak résztvevőjeként, a Hamvas Béla köré gyűlt fiatal
művészek csoportjának tagjaként önálló utat járó művész volt. Célja, hogy az érzelmektől
fokozatosan, tudatosan megszabadulva az intellektuális, filozófiai-metafizikai értékek felé
törekedve intuitív, induktív módon egyetemes összképet teremtsen. A 60-as évek elején
sajátos relief stílust alakított ki elképzelései megvalósítására, ezzel a módszerrel kizárólag
négyzetes formátumú, szigorú szerkezetű műveken dolgozik 1965 óta. Felszabadító hatást
gyakorolt rá párizsi tartózkodása alatt a Musée de l’Homme magyar népművészeti anyagának
megismerése. E gazdag anyag adja azt az erkölcsi felismerést, erőt, amelyet Halmy kifejezni
igyekszik, egyszerre magyar, lokális kötődésű és egyetemes érvényességű műveivel. A
plasztikus rétegekkel felépített kompozíciók egyszerre ötvözik magukba a festészet és a
szobrászat lehetőségeit, kiemelt hangsúlyt adva az abszolút értékként szerepeltetett fénynek.
Alkotói magatartásának egyik jellemzője, hogy nemcsak az ősi, univerzális formakészlet
személyiségének szűrőjén át való szintetizálására, de annak megújítására is törekszik.
Mesterei: Marczell György, Hamvas Béla.

Válogatott egyéni kiállítások: 1963 Fiatal Művészek Klubja, Budapest 1964 Petri-Galla
Stúdió, 1970 Budapesti Műszaki Egyetem, Martos F. Kollégium, Budapesti Műszaki
Egyetem, Budapest, 1971 az I. ker.-i Hazafias Népfront Székháza, Budapest, 1972 Fényes
Adolf Terem, Budapest (önköltséges),1977 Debreceni Orvostudományi Egyetem Galéria,
Debrecen, Művelődési Központ, Kecskemét, 1981 Semmelweis Orvostudományi Egyetem
Galéria, Budapest, Pataky Galéria, Budapest, 1986 Plazmák és kőkertek, Debreceni
Orvostudományi Egyetem Galéria, Debrecen, 1989 Ernst Múzeum, Budapest, 1990 Magyar
Intézet, Varsó, 1994 Vigadó Galéria, Budapest, 1994-1995 Sárospataki Kollégium és
Rákóczi-vár, 1998 Ferihegyi Galéria, Budapest, 2004 Sárospatak, Rákóczi Vár, 2006
Budapest Galéria, 2018 Műcsarnok, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások: 1962 Gutenberg Terem, Sárospatak, 1968 Fiatal Művészek
Klubja, Budapest, 1971 Kápolna-tárlatok, Balatonboglár, 1977 A népművészet szellemében,
                                                         Katona József Múzeum, Kecskemét, 1982 Kodály Zoltán emlékkiállítás, Debrecen,                                                                     1983 Új Művészetért 1960-1975, Szeged, 1992 • IV. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged (grafikai díj), 1996 Gyökerek, Művészetek Háza, Szekszárd,| 1997-1998 Síkplasztikák, vándorkiállítás.

Művek közgyűjteményekben: Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs, Károlyi
Alapítvány, Vence (FR), Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Sárospataki Képtár, Vármúzeum
Válogatott irodalom: Rácz György: Halmy Miklós művészete, Magyar Építőművészet,
1970/6., Kerékgyártó István: Halmy Mikós művészetéről, Művészet, 1971/3. Jakab Zoltán:
Szerkövek. Halmy Miklós faplasztikái, Magyar Építőművészet, 1974/4. Pap Gábor: Kincsek s
műkincsek a Barbaricumból, Művészet, 1975/6.| Menyhárt László: Utak a népművészetből,
Művészet Évkönyv, 1978| Menyhárt László: Két évtized, Művészet, 1981/9., Menyhárt
László: Axis mundi, Művészet, 1989/9., Schéner Mihály: A négyzetbefoglalt gömb-
harmóniáról. Gondolatok Halmy Miklós művészetéről (kat. bev, 1994, Sárospatak), Oláh
János: A gyermek születése, Magyar Napló, 1996/11., Oláh János: Átkiabálnak az ősök,
Magyar Napló, 1997/3.